Az alábbi fejezetben összefoglaljuk a leggyakrabban előforduló kóros sztóma-elváltozásokat. Ezek mellett utalunk a leggyakoribb kiváltó okra, ismertetjük a lehetséges kezelést, megoldást. Ezen elváltozások okaként azonban számos tényező külön-külön is, de sokszor együttesen felelősek, viszont minden egyes embernél ugyanazon ok más-más tünetekkel is jelentkezhet.
Természetesen a megoldás, a kezelés is mindig egyéni kell, hogy legyen, s az itt felsoroltak csupán irányadóak.
Bőrgyulladás (Dermatitis)
Leggyakrabban ileostoma, vagy coecostoma mellett alakul ki előbb a sztóma alatt, majd körülötte élénkvörös, fájdalmas, nedvedző bőrelváltozás.
Oka: a kifolyó lúgos bélnedv, mely felmarja a bőrt. Kialakulhat más sztóma körül is, az alaplap alá folyó, irritatív anyagot tartalmazó, híg széklet hatására.
Kezelése: a lehető legkisebb nyílásúra kivágott alaplap, a bőrfelszín védelme filmszerű bevonatot képező bőrvédőkkel, hydrokolloid bőrvédő seblapokkal, esetleg Zink pasztával. Célszerű, ha a sztóma a bőrfelszíntől 1-2 cm-re előemelkedik.
Allergia
A tapadó alaplapnak megfelelően létrejövő, pirosas, viszkető, később akár kisebesedő bőrelváltozás.
Oka: alaplap anyagában, vagy a ragasztóban lévő allergizáló anyag.
Kezelése: legegyszerűbb a termékcsere, és/vagy a bőr kezelése Ftorocort kenőccsel, Fenistil géllel.
Sztóma Körüli (peristomalis) sérv
A sztóma mellett, főleg a külső oldalon megjelenő kiboltosulás. Fokozatosan növekszik, az egész sztómát, extrém esetben akár az egész érintett oldali hasfalat is magába foglalhatja.
Oka: a műtétet követő hízás, testsúlygyarapodás, mely főleg a hasűri szervekre rakódik. A növekvő hasűri nyomás hatására ezek a leggyengébb ponton, a sztóma helyén megbontott hasfali izomzaton, vagy a műtéti hegben türemkednek elő.
Kezelése: enyhébb esetekben testsúlycsökkentés, hasizom erősítése, tornáztatása, haskötő. Előrehaladottabb esetekben haskötő (kialakított sztómanyílással, vagy anélkül), műtéti rekonstrukció.
Hasfali sérv
A hasfali műtéti hegben megjelenő sérv
Oka: ugyanaz mint az előbb.
Kezelése: szintén.
Sztómaszűkület (stenosis)
Az előemelt bélvég fokozatos beszűkülése, mely extrém esetben ileushoz (bélelzáródás) is vezethet.
Oka: a sztóma kialakítását követően az előemelt bélszakasz (legtöbbször vérellátási elégtelenség miatt) elhal, vagy másodlagosan gyógyul. Az így kialakult bőrrel fedett nyílás viszont fokozatosan beszűkül.
Kezelése: kezdeti állapotban megkísérelhető a tágítás. Előrehaladottabb esetben csak műtéti beavatkozás segít.
Bélelőesés (prolapsus)
A sztómán keresztül vagy csak a nyálkahártya, vagy a teljes bél különböző hosszúságban előesik. Kezdetben ez fekvőhelyzetben spontán visszacsúszik, előrehaladottabb állapotban azonban csak fokozatos nyomással helyezhető vissza. Legtöbbször sztómakörüli sérvvel együtt jelentkezik.
Oka: teljes bélelőesésnél a tág sztómanyílás mellett a bél nem lett kellően rögzítve a hasfalhoz.
Kezelés: előbb-utóbb sebészi korrekció válik szükségessé.
Sztóma-besüppedés
A sztóma a hasfal szintje alá, tölcsérszerű mélyedésbe kerül.
Oka: a műtét utáni bélvégelhalás (ld. stenosis) vagy jelentősebb hasfal megvastagodás, melyet nem tudott követni a varratokkal a hasfali rétegekhez túlságosan lerögzített bélkacs.
Kezelés: konvex típusú segédeszköz használata.
Vérzés
Általában az előemelt bélvég nyálkahártyája vérzik. Oka: túl erélyes mechanikus dörzsölés, melyet maga a segédeszköz, esetleg az ápolás során mi magunk okozunk.
Kezelés: langyos kamillás lemosás, enyhe érintéssel. Spontán szűnik.
Kőképződés
Urostomások rezervoárjában, vagy az előemelt bélvégen a vizeletből kőkristályok válnak ki.
Oka: a vizelet lúgosodása, túl koncentrált vizelet.
Kezelés: kőeltávolítás, a vizelet savanyítása, bő folyadékbevitel.
Forrás: Daganatok.hu
Sztómásoknak 